Föladni sosem szabad

2014-es novellám, 2016-ban jelent meg a Mozgó Világ folyóiratban.

Tollerné Marika a kórházi takarítószemélyzethez tartozott és előszeretettel hívta magát higiénés munkatársnak, éppen kétfázisú fertőtlenítőt készített az alagsorban, amikor hirtelen felemelte a fejét, a magas ablakra bámult és a szívéhez kapott. Az egyik olyan korai órában történt, amikor a nappal már szúrkálja a fénytűket, de a hajnal szürkéje még ott dereng a föld fölött.

Marika megrémült, azt hitte, egy madár szállt az ablak elé, de nem madár volt. A Bakter Géza kacska, sárgás lába volt az. Ezt persze Marika nem tudta, hiába laktak egy faluban, dolgoztak is régebben egy helyen, azért lábfejről még ő sem ismerte föl a Gézát. Ami nem is baj, mert menten odaájult volna a felsikált padlóra. Így sem hiányzott sok hozzá.